Amikor veszteség ér minket – legyen az egy kapcsolat vége, egy munkahely elvesztése vagy akár egy régóta dédelgetett tervünk kudarca –, nemcsak lelkileg, hanem testileg is reagálunk. A gondolataink és érzelmeink pedig közvetlenül befolyásolják a testi folyamatainkat.

A pszichológia nem csak azt mondja, hogy „ez normális”, hanem azt is elmagyarázza, miért. A veszteség stresszt okoz, a stressz pedig kortizol- és adrenalinszint emelkedést. Rövid távon ez még jól is jönne, ha mondjuk egy oroszlán üldözne minket. De mivel inkább az Excel-táblázatok és az egzisztenciális kérdések támadnak vég nélkül a hétköznapokban, a testünk lassan kimerül. A végén úgy érezzük magunkat, mintha megakadt volna a tű a lemezen.

De van jó hír is! A veszteségek feldolgozhatók és a testünk is regenerálódhat. Az előadás során szó lesz arról, hogyan tudunk a belső erőforrásaink aktiválásával úgy reagálni a veszteségekre, hogy ne küldjenek minket teljesen padlóra. Mert bár a fájdalom természetes, nem mindegy, hogy hagyjuk-e, hogy irányítsa az életünket – vagy mi tanulunk meg együttműködni vele.